• "A stílus az egyik módja annak, hogy elmondd ki vagy, anélkül, hogy megszólalnál.” /Rachel Zoe/

A videóblogjaim margójára…

Előfordult már veled, hogy valami olyasmibe fogtál bele, ami korábban elképzelhetetlen volt a számodra?
Hogy annyira távol álló dolgok valami miatt egyszer csak karnyújtásnyira voltak?

Na, én éppen így vagyok a videóblogjaimmal.
Sok-sok éven át iskolában tanítottam, ezért a beszéd mondhatni a lételemem. (mint egyébként a legtöbb nőnek…… )

Jelenleg is tartok előadásokat, tehát még az is rendben van, hogy akár nagyon sok ember előtt beszéljek. (Bár mint köztudott, a nyilvános beszéd az egyik legnagyobb félelme az embereknek, közvetlenül az elmúlás és a házasság után….)

Csakhogy a fényképező gépek, és főleg a videó kamerák társaságát kifejezetten kerültem egész eddigi életemben. A családi albumban is 4 éves koromig vannak rólam képek (de mint látszik, akkor is morcos voltam érte…), utána maximum a szülinapokon és a karácsonyokon tudott a család lencsevégre kapni. Most pedig tessék: odaálltam egy kamera elé, ráadásul hallgatóság nélkül.
Néha magam sem értettem: ebbe vajon hogy csöppentem?????

A válasz egyszerű.

Aki fejlődni szeretne, annak túl kell lépnie a saját maga által kreált árnyékokon, a „nem szeretem” dolgokon.  Ki kell kukucskálnunk onnan, ahol biztonságban érezzük magunkat.
Mert mint tudjuk: minden csoda a komfort zónánkon kívül vár ránk.
Minden lehetőség azon a falon kívül van, amely mögé szívesen bújunk el.
De egyszer csak történik valami. Jobb esetben mi magunk ébredünk rá, hogy menni kell, változtatni kell, tanulni kell, ahhoz hogy fejlődjünk, hogy előrébb jussunk. (Pontosabban ekkor még nem „kell”, csak érdemes.)
De ha mi magunktól nem változunk, fejlődünk, akkor az élet fogja kikényszeríteni belőlünk a változást. És akkor már „muszáj” lesz…
Ezért ha homlokon csókol a múzsa, ha  észre veszed magadban a szikrát, akkor gyorsan csiholj belőle tüzet, hogy „melegítsen téged” és  fényt adhass azoknak is, akik még csak várnak a szikrára…

Hidd el, látom a hibáimat, tudom, hogy nem tökéletesek a blogjaim. Valószínűleg sosem lesznek azok, nem ez a célom! Nem készülök tartósan, sokat állni kamerák előtt, nekem ez nem a lételemem.
Mégis hiszem, hogy a videóblogjaim fényt tudnak adni azoknak, akik a nagy napjuk előtt állnak, és tanácstalanul tapogatóznak a sötétben. Segítő kezet adhatok azoknak a menyasszonyoknak, akik bizonytalanok, hogy meg tudják-e csinálni a saját esküvői dekorációjukat vagy sem. Mert egy dekoráció elkészítése nekik is a saját határaik átlépését jelenti.
Nekik és miattuk léptem ki a komfort zónámból.
Te kikukucskáltál mostanában a saját falad mögül ???????…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.