• "A stílus az egyik módja annak, hogy elmondd ki vagy, anélkül, hogy megszólalnál.” /Rachel Zoe/

Az első Esküvő a Petőfiben

Hosszú-hosszú Csipkerózsika álmából ébredve végre ünneplőbe öltözött a szentesi Petőfi Szálló különterme is.
A koromnál fogva, nekem még volt szerencsém annak idején a szentesi nagyszüleimmel kézen fogva besétálni „A Petőfibe”. Nekik ez az épület akkor sokat jelentett (színházat, bálakat, barátokat és a fiatalságot), így belém is belém ivódott valami az ő szeretetükből, mondhatni rajongásukból. Talán ezért, talán mert mindig egy mesebeli elvarázsolt kastélynak képzeltem gyerekkoromban az általam nem ismert részeit, különös izgalommal léptem be a felújított falak közé.

És a mese életre kelt…

Színes, vibráló falak, különleges formájú „átjárók”, textilből szőtt álmok vártak odabent, és mutatták meg, milyen lehetett a szecesszió kora… Azaz időszak, amikor e falakat megálmodták.
Egy darabka múlt mosolygott rám általuk, és a kiállított relikviák által.
Majd a díszterembe lépve, feltárult a jövő is.
A valóban Csipkerózsika üveg cipellőjét idéző székek, finom eleganciával és modernitással töltötték meg a termet.…és én egyből tudtam, hogyan fog kinézni itt az első esküvő, amit van szerencsém nekem dekorálni.

A vibráló színek mellé, csakis a fehéret tudtam elképzelni, amiben szerencsére teljesen egyet értettünk a párral. Nem csak az esküvő okán éreztem, hogy ezt a színt kell választanom, hanem pont a színes falak és ablakok miatt kellett egy összekötő kapocs. Ami nem harsogja túl sem az ablakok, sem a falak színét, ami nem akar velük versenyre kelni. Hanem visszahúzódva, alázatosan, hagyja a többi színt érvényesülni, mégis jelentőségteljesen van ott.

Abban is biztos voltam, hogy a légiesen könnyed látványt nyújtó, már-már lebegő és észrevétlen „üveg” székeket, szeretném most, kivételesen láthatóvá tenni. Ezért a széksorok lábaihoz nagyon könnyeden, szaténorganza anyagot gyűrtem, ami így kissé szabálytalan és játékos hatást kelt, mégis egyértelműen emeli ki, mind a székeket, mind a bevonulási utat. Mintha felhőkön lebegne az egész széksor – pont, mint egy mesében.

 

A székeket semmiképp sem gondoltam székszoknyával borítani, de még csak masnizni sem. Mert az minden légiességüket elvenné. Csupán csak a pár és a tanuk székei kaptak egy kis dekorációt, de azoknál is meghagytam a légies érzést. A teljesen saját tervezésű és készítésű tüllös székszoknyát kaptak, melyek aljában, szintén hófehér rózsaszirmok bújtak meg.

 

 

Hiszen ha már Csipkerózsika álmából ébredt az épület, hogyan is hagyhattam volna ki a rózsákat…
Rózsagömbök ereszkedtek alá a terem tetejéről, és rózsagömbök adtak keretet a szertartás hátterének is. Némelyik közülük üvegvázán csücsült, míg másikból kristályok hullnak alá,hogy az áttetsző akril székek csillogása itt is jelen legyen.

 

 

A plafonról leomló, majd oldalra kikötött textilek hármas szerepet is kaptak. Egyrészt sokat eltakarnak – az egyébként roppant fontos- fekete technikai berendezésekből. Másrészt intimebbé tették a teret, azzal hogy optikailag szűkítik azt. Harmadrészt személyesebbé, otthonosabbá varázsolják az alaphangulatot, mivel a függönyszerű látványelemek tudat alatt, mindig „egy szoba” érzését sugallják. Egy olyan helyét, ahol szívesen vagyunk.

A háttér, a székhez hasonlóan, szintén tüllből készült, mivel nem szerettem volna a légies hangulatot megtörni olyan textilekkel, amelyek teljesen „elzárják„ a falat a szemek elől.
A háttér az, amely minden rendezvényen a látvány fókuszpontja.
És ha már az egész épület nekem a mesék világát idézte, miért ne legyen a háttér is sejtelmes, mesebeli.
Ki tudja, talán egyszer Csipkerózsika is itt mondja ki a boldogító „IGEN”-t???
Ha így lesz, akkor neki is szívesen bármikor újraálmodom ezt a dekorációt.

 

 

 

Hozzászólások lezárva.