Azok a „fránya” fotósok – már megint…

Mikorra ténylegesen elkészül egy dekorációm, minimum 4-5 x építem meg fejben. (megtervezzük közösen, elkészítem a részletes árajánlatot, beszerzem a szükséges alapanyagokat, összekészülök-kivasalok, bepakolok az autómba stb.) Pont, mint ahogy a versenyzők játsszák le a versenyt a fejükben. A bemelegítéstől, egészen a célba érkezésig: ez a „mentális mozi”.

Amikor készen vagyok, alig várom, hogy kezembe vehessem a fényképező gépet, és megörökíthessem az alkotásomat az „utókornak”, azaz Nektek – leendő pároknak! Hiszen így tudom megmutatni, mi is az én „mániám” . Ilyenkor akár 40-50 képet is készítek gyorsan.
15 év után már pontosan tudom, mit honnan érdemes megörökíteni, melyik szögből mutat jól egy háttér, vagy egy asztaldísz. Az összes gombostű és csillám helyével pontosan tisztában vagyok, tehát „mindig” szenzációs képeket tudok készíteni, mivel gyakorlatilag a saját „gyermekemet” fotózom.
Hazaérve máris mutogatom a családnak a képeket…
De egyszer csak, néhány nap múlva kapok egy e-mailt.
Egy fotóstól.
Majd egy másik héten a következőtől.
Mindegyikőjük az én dekoromról küld egy-egy képet…. és akkor ott végem van!

 

Az én 40-50 képem együtt sem ér annyit, mint az az 5-6 „kattintás” tőlük.
Minden tapasztalatom ellenére is sokkal jobb képeket készítenek a „gyermekeimről”, mint azt én valaha is tudnám.
Valahogy mindig találnak egy olyan nézőpontot, ahonnan tökéletes az egész, és ez mindig egy olyan nézőpont, amit én sohasem találok meg.
Valahogy mindig élesebb a képük, szebbek fények és egyszerűen élet van a munkáikban….
Ezért lettek ők a fényképészek, és nem én…

_DSC7509

Minden évben vannak olyan párok, akik azt mondják a fotósok munkája felesleges, majd a család készít okostelefonnal képeket.
Hát, ők tudják….

_DSC7707
Én viszont azt tudom, hogy bármennyire is igyekszem, „azok a fránya” fotósok, mindig ezerszer jobb képeket készítenek, mint én.
Éppen ezért hálásan köszönöm valamennyijüknek, akikkel ez idáig össze hozott a jó sorsom, hogy mindig valami olyan varázslatot csalogatnak elő a munkáimból, amiről én nem is sejtettem, hogy ott vannak. Valami olyat alkotnak, amire csakis ők képesek…. és ez szerintem nem a fényképezőgép árának kérdése. Nekik valahogy a szemük más.

 

Ők látják a csodákat, és általuk szerencsére mi is…

_DSC7564

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.