Ex libris – Dekor ötlet egy pártól

Ismét egy ifjú pár.

Jönnek, hogy megálmodjuk az esküvőjüket…. gondoltam.

Végtére is  ez az egyik oka annak, hogy  szeretem ezt csinálni. Mert mindig valami más, mindig valami új. Soha nincs két egyforma  pár, soha nincs két egyforma esküvő.  Még a megbeszéléseknek sincs egy teljesen „atom biztos” menete.  Annak ellenére sem, hogy igyekszem következetes lenni a felépítésükben.

Megérkeztek. A menyasszony táskájából előkerült egy kis noteszféleség. Még ebben sem volt semmi meglepő.  A legtöbben ugyanis felkészülten érkeznek. Ki a „klasszikus kis kockás füzettel”, ki pedig  egy modern notebookkal.

Ahogy leültünk az irodámban, és elkezdtük a megbeszélést, azonnal tudtam, „itt valami sántít”!
Nem szokásom ugyanis mások noteszeibe belepillantani, de ezt nem tudtam nem észre venni!
Véletlenül nem a selyemzsinórral megjelölt oldalnál nyílt ki az ara kis könyvecskéje, hanem a belső borítónál. És ott volt egy „ex libris”!

01

Már „ezer éve” nem találkoztam ilyennel! Pedig gimis koromban nekem is volt sajátom. A fontosabb, és értékesebb könyveim „hovatartozását” jeleztem vele, mintegy elkerülve a „széptolvajlást”. Ha nem csal az emlékezetem, így nevezték anno az értékes és szép könyvek eltulajdonítását.  Az „ex libris” pedig egy utólag a könyvbe nyomtatott grafika volt, ami azt mutatta, hogy kinek a tulajdona is az adott könyv. Ha a kölcsönkérő esetleg elfelejtette volna…

Itt máris borult a megbeszélésem  menete! Következetesség ide, következetesség oda, nem állhattam meg, hogy rá ne kérdezzek.

Egy  csodálkozó szemöldök felhúzás, és egy kis mosoly volt a válasz.

-Valamennyi könyvemben benne van, de a korosztályomból alig néhány ember akadt eddig, aki tudta, hogy mi ez!  – Hangzott a meglepetéstől  átitatott válasz.

Kicsit kihúztam magam, de valójában én lepődtem meg, hogy ezt nem szokták tudni (minden bizonnyal a gimnáziumi magyar tanáromnak köszönhetem, hogy megmaradt bennem). Annyira magával ragadott annak idején, amikor mesélt róla, hogy linómetszettel „gyártottam” magamnak egy saját negatívot, amit azután belenyomdáztam majd az összes könyvembe. Hogy utána büszkén írhassam bele a keretbe nevemet.

-Hihetetlen, hogy van még aki használ ilyet! Van valami különleges kötődésetek  a         könyvekhez? – kérdeztem kíváncsian.

Természetesen akadt.
Innentől kezdve  egyértelmű volt a számomra, hogy az esküvőt a könyvek, az irodalom és a betűk köré fogom felépíteni.
Néha vicces, néha erőltetett ötletek is eszünkbe jutottak, de a legtöbb használható volt. Ezért lassan kibontakozni látszott egy minden részletében  „ Könyvtáros” esküvő képe.
Csupán két dologra nem volt ötletünk, a háttérre és a köszönetajándékokra.
A főasztal mögé csak „úgy”  a betűket vagy a könyveket felhasználni,túl snassznak tűnt. Köszönetajándékként is valami igazán egyedit képzeltek el. De mit???????

  • Használjuk az  ex libriszedet! Azt mondtad, Te tervezted, és a belekomponált             motívumok téged tükröznek. Miért ne lehetne ez az embléma  a hátatok mögött.          Mint másoknak a névkiírás, vagy egy figura.  – villant be a gondolat.
  • Akkor viszont már megvan a köszönet ajándék is! Legyen mini fotókönyv rólunk, úgy is az esküvő előtt lesz kreatív fotózásunk. Csináltatunk egy néhány lapos , mini fotókönyvet, „ex dono” pecséttel!

Na, itt már elveszítettem a fonalat. Mindenre, sajnos én sem emlékszem a gimis időmből….
Mint megtudtam , ez utóbbi felirat a könyvekben egy „ajándékozási szöveget” takar. Amíg az „ex libris” a könyv tulajdonosának a nevét és sokszor jelképét, hitvallását, vagy mesterségét jelezte, addig az „ex dono”- kat a másoknak szánt ajándék könyvekbe volt szokás bele nyomtani. Sokszor szintén az adományozó címerével.

Ez volt a tökéletes megoldás! A  hátfalra elég volt egy fehér vászondarab, amire a menyasszony türelmesen felfestette a „leendő kis családjuk”  ex libris -ét.  A köszönet ajándéknak pedig elég volt egy bélyegző és egy bélyegzőpárna, hogy egy szokványos fotókönyvből, kézzel írott, névre szóló ajándék válhasson.

Látod, milyen kis dolgoktól lehet egyedi egy  esküvő!
Megint bebizonyosodott, hogy az ötletes és a különleges  esküvő nem pénztárca függő! Annyi ifjú pár „siránkozik” azon, hogy nekik nem telik drága , egyedi esküvőre.
Pedig az egyediség nem pénzbe kerül, hanem ÖTLETBE.

Még  én sem kellek hozzá…
Elég egy kis körül tekintés. Egy kis elgondolkozás, hogy Ti milyenek is vagytok valójában. Miben különböztök másoktól.
Merthogy különböztök! Szerencsére

04

Legyen az hóbortos hobbi, egy nem hétköznapi foglalkozás, egy vicces utcanév ahova költöztök majd, teljesen mindegy.

Ha olyanok vagytok, mint a vadvirágok a réten, akkor hagyjátok az elegáns szállodákat, szervezzetek hippi esküvőt egy erdei tisztáson.
Ha imádjátok a mesehősöket, nosza! Mi az akadálya egy “szupermenes” tortának!
Ha az életetek a finom, és visszafogott dekadencia körül forog, akkor felejtsétek el, a               harsány esküvői dekorációt. Elég lesz a fehér  és a fekete is.
Ja:  hogy mit szólnak mások?????
Nem lehetetlen, hogy lesznek akik  meghökkennek, vagy akár meg is botránkoznak majd.
Az is megeshet, hogy néhányan – fittyet hányva az „etikettre” – az elfogyasztott alkohol miatt, hangot is adnak a véleményüknek.

A lényeg azonban az, hogy az esküvőtök rólatok szóljon!
Hogy bármi legyen is a véleményük,  amikor a vendégek a terembe lépnek, majd azt mondhassák: „ Igen, ők pont ilyenek, mit ez az esküvő!”
De azért ha elakadnátok…… szóljatok.

A bejegyzésben szereplő valamennyi kép forrása: Pinteres

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.