• "A stílus az egyik módja annak, hogy elmondd ki vagy, anélkül, hogy megszólalnál.” /Rachel Zoe/

Új őrület: a Kreatív fotózás

…avagy ne hagyjatok itt: JÖVÖK …………..!!!!!

Egyik nap a fotós barátnőm lázasan pakolt, szedelőzködött. Egyből látni lehetett rajta, valami különlegesre készül.
Hihetetlenül kíváncsi lettem. Bentebb lépve a műtermébe, egy másik jól ismert, mindig mosolygós arc, a sminkmester hasonlóan nagy lendülettel ténykedett.
Láttam már őket együtt dolgozni, de ez valahogy más volt, mint az eddigiek.
Kreatív fotózás volt készülőben.
Bevallom becsülettel, akkor nem sok fogalmam volt a dologról, csak annyit éreztem, hogy adrenalin fűti a levegőt, sminkecsetek és reflektorok terítik a termet, mindenütt menyasszonyok, de sehol egy vőlegény.
Értetlenül álltam, végképp elvesztettem a fonalat. Mivel nem nagyon értek rá magyarázkodni, csak arra kértek, várjak. Én vártam. Kicsit olyan volt, mint amikor véletlenül betévedsz egy vásári forgatagba.  Körülötted minden nyüzsög, zizeg, kavargó színek és formák, te viszont jóval alacsonyabb fordulaton vagy és nehezen tudod felvenni a ritmust. Szinte lassított felvétel voltam a többiekhez képest.
A három, szokatlanul feltűnő sminkű és frizurájú menyasszony rutinos mozdulattal „beleugrott” a ruhákba, valahonnan előkerült egy vőlegény is, a teljes stáb egyetlen ajtónyitással kiviharzott a műteremből és behuppantak a kint várakozó autókba.
Fogalmam sem volt mi fog történni, hova mennek, de utánuk kiáltottam:
„Ne hagyjatok itt: JÖVÖK!”
Ami ezután történt, az leírhatatlan.
Egész délután kattogott a fényképezőgép, a három grácia, akik egyébként álmenyasszonyok voltak, rutinosan mosolyogtak a velük szemben álló vőlegényre. Elindult a kreatív fotózás.
Ma már tudom (hisz elterjedőben van), hogy az ifjú párok napokkal az esküvőjük előtt, vagy éppen utána, extrém helyen, egyedi esküvői képeket készítenek.
De ez még több volt. A valóban egyedi sminkek, frizurák, szinte jelmezszerű ruhák, valamiféle színpadias jelleget adtak az egésznek.
A sminkes egyszerre volt forgatókönyvíró, stilyst, jelmeztervező, fodrász, a fotós pedig fővilágosító, operatőr és rendező.
Én pedig automatikusan a súgó szerepét vettem magamra: „Ott kicsit belelóg, az begyűrődött, az… „   Azért a súgóét, mert csak halkan mertem beleszólni.
Szinte észre sem vettem, de beesteledett.
Mindenki a fényképezőgép kijelzője köré gyűlt, én is lábujjhegyen állva, a hátsó sorból igyekeztem belekukkantani a sorozatokba.
Azért, hogy a több órai smink, fodrászkodás és expozíciós gomb kattogtatása után, a több száz fénykép közül, hogy ölt testet egyetlen képben az, amin egész nap, öten, hatan dolgoztak.
Dolgoztak?
Ez esetben ez a szó cseppet sem találó…
Öt – hat ember szenvedélye…..talán ez a megfelelő, hisz lelkesen tették azt, amihez értenek, közben figyelve a másikra, és a végén megszületett a csoda, néhány fényképbe foglalva. Mint egy koncert végén, az örömzenélés.

Azt mondják, akkor találtad meg a hivatásod, amikor akkor is azt csinálnád, ha nem fizetnek érte.
Szerinted ők megtalálták.
Szerencsések?
Lehet!
Kitartóak?
Mindenképp!
Szembe úsztak az árral?
Igen, sokszor!
Például most, amikor az anyagias világban, csupa jókedvből és szórakozásból, a saját örömükért együtt töltöttek egy délutánt.
Olyan energiával, lelkesedéssel dolgoztak, amiből én sem akartam kimaradni. Ezért, amikor elbúcsúztunk, csak annyit mondtam, a következő alkalommal se hagyjatok itt: JÖVÖK!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.